Újból átélt múltam (7) - Nt. Bereczki László nyugalmazott lelkipásztor

A kalapkorszak vége.

Úgy láttam gyermekkoromban, úgy értékelem ma, hogy élt ebben az időben, szülőfalumban néhány átlagon felüli ember. Ezek – legalábbis az én szememben – kiemelkedtek az akkor kb. 700 lelket számláló faluközösségből. Némelyiktől lehetett tanulni, mások valami olyasmiben voltak nagyok, hogy ezért érdemes megemlíteni őket.

Elekes Ferenc: Keresztapám volt. Hobbiszinten tanulmányozta a történelmet. Amikor találkoztunk, mindig magyarázott valakiről, történelmi eseményeket mondott el. Valósággal vérében volt a történelem. Az elmondottakra rá-rá kérdezett. Megdicsért, vagy rosszalását fejezte ki válaszaim után. Falusi viszonylatban tudása alapos volt. Lehet, ő fordította érdeklődésemet a történelem felé. Valósággal belém oltotta: Múltunk ismerete nélkül, hiányos a tudásunk.

Fodor Mózes: Egy sógorom volt, nagynénémnek a férje. Értett az állatok gyógyításához. Beteg állatokhoz távoli falvakba is elvitték. Sikerrel gyógyított. Természetesen nem a mai orvostudomány eszközeivel. Szép méhészete volt, de méhei olyan vadak voltak, hogy 50 méter távolságból már rárontottak az emberre, s aztán 100, 200 méteren át üldözték. Talán az ő méhészete ismeretében érintett meg ennek a szép és hasznos foglalkozásnak a szeretete. Már kisgyermek koromban elkezdtem ezt a foglalkozást. Amikor a mezőn szénáztunk és találtunk a földön poszméh fészkeket, ezeket esténként leveses fazékban haza vittem. A házunk napos oldalába betelepítettem. Nyáron szépen röpködtek, télen elpusztultak. Aztán kezdődött minden elölről következő évben. Igazi méheim 1963-tól vannak.

Fodor Mózes sógoromnak még mindig a fülembe csen egy kedves mondása: No, Laci fiam, amikor pap leszel és kemény hideg tél lesz, így imádkozz a templomban. Uram azt is látod, hányan vagyunk, azt is tudod, mit akarunk. Áment. A t betűt az ámen végére nemcsak oda tette, de jól ki is hangsúlyozta.

Gagyi Mihály: Egyik unokatestvérem volt. Gazdálkodott, volt két kis lova. Sokszor elvitt magával, amikor ment a mezőre. Sokat mesélt katonaságáról. Kedves szokása volt, hogy a katonaságnál tanultakat gyakoroltatta velem. Pl. egyik sokat gyakorolt tanításának még hasznát is vettem későbbi életemben. Ha a mezőn olyan helyen mentünk, hogy egy távoli ponton kalangyák, boglyák, vagy fák voltak azt mondta: nézd meg őket jól! Hunyd be a szemed és rögzítsd magadban a látottakat. Aztán oda nézés nélkül mond meg nekem hány kalangya, boglya van, a fák milyen alakzatban vannak? Nem ment ez egyből, de gyakorlással jó előhaladást értem el. Hasznossá úgy vált ez nekem: Ma is, ha valamit megnézek, szinte mindent meglátok és sok idő múlva is visszaemlékszem a látottakra.

Piroska József: Néhány évvel idősebb fiú volt nálam. Úgy maradt meg emlékezetemben, hogy nagyon szeretett előadni. Ha valamit olvasott, azt elmondta nekünk. Tőle hallottam elmesélve „A szívek harca” című ponyvaregényt. De olvasott értékesebb ifjúsági regényeket és történelmi műveket is. Ezeket mind előadta. Szinte kényszer volt nála, hogy mondjon, mondjon, előadjon. Nagy szervezője volt gyermekkori vadászatainknak. Vezéregyéniség volt közöttünk. Később elkerült Marosvásárhelyre. Elvégzett valamilyen iskolát. Azt nem tudom, hogy milyent, mert elszakadtunk teljesen egymástól. Arról azonban értesültem, hogy írogatott különböző újságokba. 22-ben megjelent egy értékes monográfiája szülőfalunkról: Küsmöd évszázadai címen. Részletes, pontos könyvecske. Átfogja, bemutatja a falu történetét kezdetektől egészen a mi korunkig. Az olovasó megismerkedhetik e könyvből egy ősi székely falu, anyagi, szellemi életével.

Fodor József: Őt nem úgy említem, hogy valami különösebbet tanultam volna tőle, de az biztos, hogy rendkívüli ember volt. Már foglalkoztam vele a háborús emlékek leírásánál, hogy volt levente katonaság. A leventék sokat gyakorlatoztak, sporteseményeket rendeztek. Volt ott atlétika, lövészet, számos más versenyszám. Ezeknek a versenyeknek helyben és más helységekben volt egy mindenkori győztese: Fodor József. Egyszerűen ő volt a legjobb mindenben. Magas, szép szál fiatalember volt. Annyi érmet gyűjtött össze a megnyert versenyeken, hogy amikor mind felrakta a kabátjára, úgy nézett ki, mint egy második-világháborús tábornok.

Tőkés Domi: Ő is rendkívüli jelenség volt falunkban. Az erejével kérkedett mindég. Budapestről került haza. Ott hajdanán valamelyik cirkuszban dolgozott. Valószínű, hogy virágjában elismert erőművész, bokszoló lehetett, de amikor haza került, a fényes napok már halványulóban voltak. Jó részt emlékeiből élt. Azért Küsmödi viszonylatban még mindig nagyon erős volt. Történt egyszer, hogy híres boksz mérkőzéseiről mesélt. A végén ezzel a felhívással fordult a jelen lévőkhöz: Ki mer kiállani velem? Jelentkezett egyik legény. Megrendezték a mérkőzést egy csűrben. Tőkés Domi felemelte kezeit kettős fedezéket vett fel, ide, oda ugrándozott. A legény ilyent nem tudott. De azt igen, hogy menegetett utána s egyszer úgy odahúzott a kihívó képébe, hogy az elterült a földön. A nagy bokszoló a nagyon erős ember csúfosan legyőzetett. Csak sok időre tért magához, s mind arra panaszkodott, hogy az egész nem volt szabályos.

Írhatnék egykori látókörömből egy olyan emberről, aki már akkori értékrendem szerint is kiemelkedően rossz ember volt. Ez említésen túl nem érdemli meg, hogy többet írjak róla. Amúgy is rendes utódai vannak. Kár lenne belezavarni életükbe.

Két kifejezés

„Kicsinálni” Ma ez alatt nagyjából ezt értjük: Valakit kicsinálnak munkahelyén, politikában, derékba törik karrierjét, lehetetlenné teszik jelenét, bizonytalanná jövőjét. Gyermekkoromban a „kicsinálni” szó egészen mást jelentett. A pénzszerzést jelentette. Valamit eladni, pénzzé tenni egy meghatározott cél, törlesztés érdekében. Pl. valaki földet vásárolt, kicsinálta rá a pénzt. Az adót minden évben ki kellett fizetni – ugyan csak kicsinálta rá az összeget.

Hogyan is csinálták ki a kiadásokba a pénzt? Említettem már az előzőkben, hogy gyümölcs eladásából és más mezőgazdasági termékek pénzzé tételéből. Leírom még egy más fajta pénzhez jutással kapcsolatos emlékemet. Korondra, Atyhába jártunk, „lengetégeket” vittünk. A lengetég azt jelentette: kinőtt, meggyengült ing, más fehérnemű, ágynemű, ruha. Olyanszerű, mint a mai turkálókban található holmik, de ennél sokkal, sokkal gyengébbek. Meglepő, de igaz, hogy ezek a falvak abban az időben még lemaradottabbak voltak Küsmödnél is. Általában megvették az odavitt lengetégeket. Ma hol van Korond és hol Küsmöd? Nem lehet e helységeket egy nap sem emlegetni.

„Cethalig” - egy másik kifejezés így hangzott: Lement egészen a cethalig. Ez azt jelentette Küsmödön, hogy valaki nagyon mélyre ásott, mélyen szántott. Behatolt a föld mélyébe. Olyasmire is használták ezt a kifejezést, amikor valaki nagyon elmélyült magyarázatát adta valaminek. Gyermek koromban ismertem és bizonyára használta is ezt a kifejezést, de nem tudtam semmivel összekapcsolni. Az eredetére nézve sem volt semmiféle elképzelésem. Nagyon későn döbbentem rá, hogy a szólás eredete esetleg visszanyúlhat a magyarság őskorába, kapcsolatba hozható a sumér világképpel. Mindenesetre az elmélet teljesen tőlem származik, nem találtam megerősítését sehol sem, de mert nagyon érdekes leírom. A régi sumérok lapos korongnak képzelték el a földet. Ez a korong alakú föld egy nagy tengeren fekszik, s azt a teknősbéka és a cethal tartja a hátán. Tehát lemenni a cethalig, esetleg eredhet ebből az ősi világképből. – Írtam, ez teljesen az én elméletem, lehet hibás.

Folytatás következik...