Újból átélt múltam (17) - Nt. Bereczki László nyugalmazott lelkipásztor
- Tordai Árpád
- 2020. jún. 11.
- 8 perc olvasás
Uzonkafürdő egy kis település Nagybacontól 10 km–re, a Nagymurgó aljában. Odakerülésemkor még csendes, romlatlan táj volt, ritka növényekkel, jó borvízzel. Még az útja is olyan volt, hogy csak szekérrel, s azzal is nehezen lehetett megközelíteni. Kb. 30-40-en laktak itt kezdetben, nagyrészt csángó telepesek. Közigazgatásilag Nagybaconhoz tartozott, egyházilag a reformátusok hozzám, én járogattam fel ellátni a szolgálatokat. Volt egy egyházi tulajdonban lévő üdülő ház, a Kálvin otthon, ennek egy szobájában gyűltünk össze, amikor istentiszteletet tartottam. Télen kevesebben, de nyáron jó sokan jöttek. Azok is eljöttek, akik üdülési céllal tartózkodtak ott, s esetleg más vallásúak voltak. 16 évig voltam ennek az otthonnak a gondnoka. Tehát kettős indokkal is fel kellett járnom: mint gondnok, s mint a kis szórványgyülekezet lelkipásztora. Említettem, hogy milyen rossz volt kezdetben az út. Szekérrel mentünk, Hegyi József bácsi volt egyes fogatával a fuvarosunk. Egyszer Molnár Béla bácsi is eljött Nagybaconból velünk. Béla bácsi kedves presbiter volt, később majd bővebben írok róla. Ez alkalommal megjártuk Uzonka fürdőt, ledöcögtünk a jó útig. A szekér nem törött össze, mi is kibírtuk az ide-oda hányattatást. Azt mondja leérkezésünkkor Béla bácsi: Nahát, itt olyan rossz az út tiszteletes úr, hogyha egy gonosztevő nem akar vallani, csak azt kell neki mondani: Még egyszer meghordozunk ezen az úton, - mindjárt bevallja minden bűnét.
A Kálvin otthonban vendégeket fogadtunk. Nyáron sokan jöttek, télen szilveszterkor volt nagyobb mozgás. Én adtam ki a szobákat. Tisztaságról, vendégek fogadásáról Ilonka néni, a gondnoknő gondoskodott. Egyik szilveszterkor előkelőségek vették ki épületünket. Ha azt írom, hogy „kirúgtak a hámból” nagyon kevés. Szóval szinte mindent tönkretettek. Összeírtam a kárt és vezetőjüknek már józanon benyújtottam a számlát. Na, lett ebből haddelhadd, nagy harag. Nem akartak fizetni, mindenféle indokot kitaláltak a kibúvóra. Nagyon nehezen tudtam úgy, ahogy lezárni az ügyet. Még később is félnem kellett, hogy azoknak a befolyásos embereknek, akiket megfizetettem, ne kerüljek a markukba.
Uzonka fürdőn élt egy Bardocz Sándor nevű tanító a családjával. Nagybacon egyik legelőkelőbb, legvagyonosabb családjából származott. Felesége az egykori nagybaconi lelkész-esperesnek, Nagy Eleknek volt a mostohalánya. Bardocz Sándor saját uzonkai földjéből telket adott egy iskola felépítésére. Felépült az iskola, ott tanított feleségével együtt. Szép magánházat épített egy ligetes helyen, méhészkedett, gyönyörűen faragott. Bardocz Sándor és a nagybaconi ref. egyházközség között régi harag dúlt. Az okokat nem írom mind le. A lényeg az, hogy ez a harag egészen Nagy Elek szolgálatáig nyúlt vissza. E szomorú ténynek az lett a következménye, hogy e harag kezdetétől nem fizette a rendes évi egyházfenntartást. Felgyűlt az összeg, odakerülésemkor jelentős hátraléka volt. Igaz nem ő volt az egyetlen, Baconban is voltak tartozások, de ez két év alatt rendeződött. Mit tegyek Bardocz Sándorral? Nagy kérdés volt még a megközelítése is. Kitaláltam, hogy tartozásába faraghatna egy szép csillárt a parókia ebédlőjébe. Ötletemet elfogadta a nagybaconi presbitérium. Közöltem vele indítványom. Elfogadta, sőt jó néven vette. Kifaragott egy gyönyörű nagy csillárt, melyet aztán el is helyeztünk a parókia ebédlőjében. Megfelelő presbiteri határozatban írásban megköszöntem munkáját. Utána következő években nagyon sok rendkívüli adományt adott egyházközségünknek.
De nem is ez a legnagyobb eredménye az egykori olthatatlan harag elsimításának. A csillár után nem sok idő múlva a tanító úr Budapesten élő ötvösművész fia egy rendkívüli szép úrvacsorai kelyhet készített egyházunknak, ezzel ajándékoztak meg. A kehely súlya fél kiló, anyaga arany és ezüst. Mintázatát szőlőlevelek és indák képezik. Megkérdeztem az átadáskor értékét, azt felelték kb. egy új Dacia személygépkocsi árának felel meg. Ekkor ez egy jelentős összeg volt. Számomra azért nagyon értékes ez a kehely, mert valami nagyon rosszból sikerült jót kihozni. Én temettem el Bardocz Sándort, feleségét, két gyermeküket – egyik az ötvösművész. Fiatalon meghalt. Nyugodjanak csendesen!
Uzonka fürdőn a szerény bevételek ellenére is vizet vezetettem otthonunkba. Amennyire az anyagiak futották javíttattam, rendben tartottam az épületet.
Uzonka fürdő miatt többször megjártam a securitatet. Erről és az ehhez kapcsolódó dolgokról külön cím alatt írok később. 1990-ben lemondtam gondnoki tisztségemről. Utánam Sándor István, bodosi lelkipásztor látta el ezt a tisztséget.
Röviden megemlékezem bár a XX. században előttem szolgált nagybaconi lelkipásztorokról.
1918 -1957 között szolgált nagybaconban. Székelykeresztúron született, fiatalon Baconba került. Kiváló képességű lelkipásztor volt. Hosszú ideig betöltötte az Erdővidéki Református Egyházmegye esperesi tisztét. Nagybaconba kerülése után nősült. Egy nagybaconi elvált asszonyt vett feleségül. Felesége rokonságban volt Nagybaconi Nagy Vilmos egykori magyar hadügyminiszterrel. Mozgalmas házasságáról regéket meséltek. Mindenesetre egy idő után hivatalosan elváltak, majd újból összeházasodtak.
Elek bácsi szerette az italt. Felesége Katika néni a Bibliából kiszedte azokat az igéket, melyek az ital ellen szólnak. Ezeket beküldte a férjének a kocsmába. Férje azokat a bibliai igéket gyűjtötte össze és írta le, melyek az ital mellett érvelnek. Ezt a levelet küldte vissza feleségének.
Azt mondták, hogy különösen megszakadt házasságuk idején a fiatal asszonyok szívesen mentek a papi kútból vizet vinni. Az járta, hogy sehol sem olyan jó a víz, mint a papi kútban.
Nagy Elek kiváló szónok volt. Rossz nyelvek szerint kedvenc szokása volt megsirattatni a gyülekezetet. Ez, ha hozzá fogott sikerült is minden esetben. Példás volt irodavezetése, gyöngybetűivel mindent leírt. Az ő idejéből könnyen lehet igazodni az egyházközség múltját illetően.
Ő építette a Kós Károly által tervezett egyházi kultúrotthont. Így hívták kezdetben. Kezdeményeztem, hogy ma legyen imaház a neve. Az épületet a 60-as évek elején államosították, elvették. Kisajátítása után használták kollektív székháznak, volt raktár, múzeum, tornaterem, majd a végén senki tanyája. El lehet gondolni milyen állapotba került az épület. Talán meg sem menekül a pusztulástól, ha Dimény János egykori néptanács elnök nem végeztet rajta nagyobb javítást. Így átvészelte a kommunizmus éveit. A változás alkalmával visszafoglaltuk. Jó néhányan prüszköltek miatta, hogy ezt miért tettük? Javíttattuk, amennyire lehetőségünk engedte, belülről. Kívül megoldottuk a vízelvezetést. Letettük a visszaigényléshez szükséges papírokat. Visszaadták hivatalosan, ma újból egyházi tulajdon.
Nagy Elekhez visszatérve, rendszer ellenes prédikációiért valamennyi időt börtönben is volt. Öregkorában elhatalmasodott rajta az érelmeszesedés, amolyan végelgyengülésben halt meg. Sírja a nagybaconi temetőben van. Veje Bardocz Sándor tanító szép kopjafát faragott sírja fölé. Isten nyugosztalja!
1958–62 között szolgált Nagybaconban. Elbeszélés szerint dzsentri családból származott. Marosvásárhelyen született. Származását megjelenésével, beszédével mindjárt igazolta. Fölényes volt környezetével szemben, semmi alap nélkül. Meggyőződött volt, hogy minden, amit mond, tesz tökéletes, pedig ennek éppen az ellenkezője volt igaz. Az előzőkben emlegetett Bardocz Sándor tanítónak meghalt egy 6 éves kisfia. Jeney Huba szolgált temetésén. A gyermek életében nagyon szerette a virágokat. Ezt emlegetve, értékelve a prédikációban ezt mondta: Immár aluról szagolja az ibolyát. Óriási felháborodás következett. Nagybaconi lelkipásztor koromban egyszer meglátogatott. Ottlétekor amolyan parancsba adta nekem, hogy az egyházi könyvekből szedd ki ezt és ezt, juttasd el Magyarországra hozzám! Annyira meglepett fellépése, alárendelt szerepbe való kényszerítésem, hogy semmit sem csináltam, sohasem kapta meg a több napi munkát igénylő adatokat.
Úgy került Nagybaconba, hogy segédlelkész volt Szász Tibor esperesnél. Itt összeszűrték a levet az esperes lányával. Házasság lett a dologból. Kellett az ifjú párnak egy jó egyházközség. Ekkor ürült meg Nagybacon. Szász Tibor a nagybaconi presbitereket felhívta Uzonka fürdőre, etette, itatta őket. Így sikerült megszerveznie, hogy a minősített egyházközségbe oda hozták a még segédlelkészi minőségben levő Jeney Hubát. Miután a házasság felbomlott, most már az esperesnek azt kellett megszerveznie, hogy eltegye a gyülekezetből egykori vejét. Ez is sikerült. Sajnos, hogy azok közül a presbiterek közül, akik egykor oda jövetelét munkálták, néhányukat sikerült ellene fordítani. Jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy ilyen vallomásokat tettek: Jeney Hubát láttam részegen fekve az árokban. Bár véleményem nevezett elődömről nem a legjobb, erre nézve mégis azt mondom, hogy ez gyalázatos hazugság, hamis tanúskodás. Jeney Hubának sok gyengéje volt, de az biztos, hogy részeges nem volt, a sáncba sohasem került. Végül sikerült a kitúrása Nagybaconból. Egy ideig még a lelkészi minőségét is megtagadta. Sepsiszentgyörgyön a köztisztasági vállalatnál tevékenykedett. Később Magyarországra került. Hír szerit újból lelkészi állást vállalt. Eddig bizonyára saját szavai szerint: alulról szagolja az ibolyát.
Nevezett lelkipásztort beszolgálónak nevezték ki Nagybaconba. Erősd volt az egyházközsége. A hátsó szándék az volt, hogy majd megszokják, oda gyökerezik és Nagybacon rendes lelkipásztora lesz. A terv nem sikerült, a gyülekezet valamiért nem kedvelte meg. Nem járta szolgálata idején a templomba. Egyszer még azt is megtették, hogy bezárták előtte a templomot. Úgy látszik ezek után az esperesben és benne is volt annyi belátás, hogy nem erőltették tovább a dolgot. Nagybacon újból megürült. A sok változással, zavaros dologgal zilált állapotba került a gyülekezet. Nagy tartozásokat halmoztak össze. Földi alapjaiban rendült meg az egykor nagy múltú, előkelő református egyházközség.
1965 – 1972 közé esik nagybaconi szolgálata. Székelyudvarhelyen született tisztviselői családban. Volt egy ideig szülőfalum lelkipásztora. Ott nősült, de tudtommal három gyermekük már nem Küsmödön született. Küsmöd után Boldogfalva, majd Nagybacon következett.
Demeter Andoron mindenben látszott városi származása. Megjelenése, beszéde finom volt. Lehet éppen ezért nem tudott igazán közel kerülni a falun küzdő földmíves emberekhez. Jól prédikált, de prédikációi inkább elvontak, terjengősek voltak. Végezte a családlátogatást, mindenféle pásztorációs munkát, mégsem melegedtek össze pásztor és nyája. Volt egy titokzatosság lényében. Azt hiszem egészen sohasem fedte fel magát. Ennek ellenére a szétzilált szinte haldokló gyülekezetet felrázta, elindította a jó úton. Szervezett, külsőleg, belsőleg épített, de nem jutott a dolgok végére. Lehet ebben az akadályozta meg, hogy csak 7 évig volt Nagybacon lelkipásztora. Nagybaconból Sepsiszentgyörgy-Szemerjára távozott. Végig hétpecsétes titokként őrizte elmenési szándékát. Ha valaki rákérdezett letagadta a kész tényeket. Így amikor szemerjai lelkipásztor lett, volt gyülekezete nagyon megharagudott. rá. Nem mentek el beiktatójára. Odakerülésem után nemsokára meghívtam egy szolgálatra. Nagyon rideg volt ekkor is iránta a hangulat. Sepsiszentgyörgyről az Egyesült Államokba távozott. Az Államokban püspöki tisztségig vitte fel. Tudomásom szerint él. Áldja meg a mi Urunk!
A Sepsi Egyházmegyében komolyan ment a lelkész-továbbképzés. Ezt úgy gyakoroltuk, hogy lelkészértekezleteket tartottunk, s ott színvonalas előadásokat hallgattunk, beszéltünk meg. Az ilyen alkalmakon mindig kétféle téma szerepelt. Egyik az aktuális, másik a szakmába vágó, lelki téma. Az aktuális a rendszer körébe tartozott. A rendszer ideológiája, napi politika kerültek terítékre. Ezt kellett tenni. Voltak, akik lelkesen, mások kényszerből, de tettük. A lelki téma mindig nagyon komoly volt. Szakmába vágó kérdésekkel foglalkoztunk. A főelőadó mellett még hivatalosan szerepelt két pótelőadó. Nekik is készülniük kellett a terítéken szereplő témából.
A lelkészértekezleti bemutatkozásra ezt a témát kaptam: Lelkészképzés az utolsó negyedszázadban hazánkban. Komolyan utána jártam a témának. Felutaztam Kolozsvárra, dokumentumokat néztem át a teológia irattárában. Tanulmányoztam a teológiai értesítőket. Végül egy 17 oldalas dolgozat állott össze. Hála Istennek nagyon jól sikerült. Jelen volt a lelkészértekezleten Dr. Tőkés István teológiai professor is Kolozsvárról. Dicsérgetett, javasolta, hogy a dolgozatot valahol meg kellene jelentetni. Nem tettem lépéseket az ügy érdekében. Sok idővel az előadás után, már jól benne jártunk a változásban, amikor Tőkés László a Tőkés István fia így szólott hozzám egy baróti találkozásunk alkalmával: Neked van egy nagyszerű dolgozatod a lelkészképzésről. Remélem nem dicsérted benne Ceusescut. Meg kellene jelentessük. Édesapám mondta, hogy megérdemelné a nyomdafestéket. Jól estek ezek a szavak, de tovább sem tettem semmit a dolgozat publikálása érdekében. Meg van, jó helyen van a többi papír között.
Azért, hogy esetleges olvasóim lássák előadásaink komolyságát, még megemlítem néhány nevezetes dolgozatom címét. Igaz ezeknek már nem volt a fentebb említetthez hasonló visszhangjuk.
- A lélek halhatatlansága, a halottak feltámadása. 1977
- Lelkigondozói beszélgetés. 1981
- Keresztség, úrvacsora, egyházi tisztség. 1985
- Káros lelki és szellemi hatások egyházunk híveire. 1993
- Kós Károly 1993
- Ravasz László 1994
- Kell-e bevezető a prédikációhoz? 1997
- Lelkészi magatartás a szélsőséges irányzatokkal szemben. 1998
- Hit és természettudomány. 2002
Ezeken kívül még sok-sok dolgozat, melyeket a Nagybaconban tartott ünnepélyeken mondtam el. Egy ideig tudósítója is voltam a Református Szemle Gyülekezeti Mellékletének. Számos nevezetes eseményről, halálesetről tudósítottam az olvasókat.
Gyönyörű templomunkban három dróton három villanyégő lógott le a mennyezetről. Elhatároztuk, hogy vascsillárokat készíttetünk. A sepsiszentgyörgyi vártemplomban láttunk olyanokat, amelyek megtetszettek. Elvittem oda Kolumbán Jenő bácsit, egy nagybaconi kovácsmestert. Kérdeztem meg tudná-e csinálni? Azt mondta nem csak ilyent, de még különbet is. Bíztam Jenő bácsiban, mert nem csak egyszerű mesterember volt, hanem szakmájában valóságos művész. Így aztán megrendeltük tőle a három csillárt. Az egyik kisebbet Zsigmond Károly emlékére készítette családja. Másik kettőt mi fizettük. Jenő bácsi nagyszerű munkát végzett, a három csillár gyönyörű díszei templomunknak.
Három varrottas terítőt örököltem elődömtől, egy a szószéken, kettő a borított padokon. Félszeg volt így templomunk díszítése. Csináltattunk tehát a karzatokra, első padok mindenikére és a többi borított székekre is varrottas terítőket.
Egyetlen hosszú rongyszőnyeget kaptam a templomban. Ezt sem találtuk illőnek szép templomukhoz. Megvásároltuk a ma is használatban levő szőnyegeket. Megjegyzem a szőnyegeket végekben vettük az üzletből. Úgy kellett felvágni, hogy el ne vesztegessünk egyetlen centimétert sem. Addig méricskéltem, hogy minden talált.
Az első időben nagyon nedves volt a templom padlózata. Zöld penész telepedett a falak aljára és a szószékre. Rájöttem segíthetnénk a bajon, ha a templom külső oldalán leszednénk a földből. Buldózerrel, emberi érővel 60, 70 cm földet szedtünk le és helyeztük át máshova. Ezzel sem sikerült teljesen megoldani a nedvesség eltüntetését, de azért sokkal jobb lett, mint amilyen előtte volt. Mindezeket az 1974. esztendőben csináltuk.
Nem sorolok fel mindenféle munkát, megvalósítást, de nagyon igyekeztem, hogy minden évben csináljunk valamit. Hála Istenek ez sikerült is.
Comments