Kizárt, hogy bezárva (5)

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy ebben a megszorításokkal tele időszakban mivel töltik ki a napjaikat. Alább Gadalean Beáta írása olvasható.

Az életünk eléggé meg változott amióta itthon kell maradjunk. Négy éve dolgozok, így jól jött egy kis itthon ülés.

Engem nem visel meg hogy itthon kell maradni, a gyerekek nehezebben bírják, hiányzik nekik az iskola, a napközi, a hétvégi kirándulások. Elég mozgékony gyerekek és nehéz volt őket lekötni de rájöttem, hogy szervezés kérdése az egész. Közösen oldjuk meg a házi munkát így ők is hasznosnak és fontosnak érzik magukat.

Közös porszívózás, mosogatás ( még harc is van érte, hogy mikor ki kell csinálja) pityóka pucolás, asztalterítés, leszedik a száraz ruhát a teraszról.

Amióta itthon vagyunk sok sütit sütünk együtt és élvezik nagyon. Ez az a munka, aminek jó a gyümölcse :) 

Mivel mi tömbházban lakunk, a napi levegőzés a teraszon történik, szoktunk buborékokat fújni és integetünk a többi gyerekeknek, akik ugyan így töltik a napjaikat kint a teraszon. Egyik délután kint voltunk mind a teraszon és a kislányom azt mondta h egyvalami jó van a korona vírusban, hogy együtt vannak a családok. Ritkán látni hogy mindenki otthon van.

Vallásos családba nőttem fel és megpróbáltam életemben mindig úgy gondolkodni, hogy semmi sincs ok nélkül. Én úgy hiszem, hogy a jó Istenek egy kicsit össze akart zárni minket otthonukban. Le akart egy kicsit lassítani, hogy tudjunk figyelni egymásra és rá! Sajnos mindig csak kérünk, ritkán adunk hálát és ritkán vesszük észre, hogy mindenünk megvan, és mégis folyton hajtunk. Néha kell tudni kiszállni a mókuskerékből.

"Nem kell ismerned Isten pontos tervét, csak hinned kell abban hogy van terve." Nick Vujicic.