KarantÉN? - 7

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy kis- vagy nagydiákként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Reitler Ilka írása olvasható.

Amikor elkezdődött a karantén, minden nagyon szokatlan volt. Furcsa és ijesztő volt gondolkodni ezen a betegségen, a következményein, talán ez az érzés egy kicsit még mindig megvan.

Mivel a karanténnak lassan vége, vissza gondolva, nem is volt olyan rossz az elmúlt két hónap. Sikerült ezt az időt elég produktívan eltölteni, hiszen sok mindent lehet otthon is csinálni, akkor is ha ezt elsőre nem is akartam belátni.

Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy én ezt az időt a szüleimmel tölthettem el, együtt lehettünk a szokottnál több időt. Otthon kertészkedtünk, sokat beszélgettünk, nagyokat ettünk, esténként filmeztünk vagy társasoztunk. Az iskola nekem nem igazán változott azt kivéve, hogy az egész iskola most otthonról tanul. Ezt én személy szerint igazán élvezem. Ennek ellenére a délutánjaim jelentősen csonkultak. A tánc, torna, színjátszó és a többi szakkör mind el maradt. De így jutott idő arra, amire általában a hétköznapokon nem szokott. Többet olvastam, alkottam, aludtam. Tömören, azt csináltam amit szeretek.

Ebben az egészben a legnehezebb talán az volt, hogy el kellett viseljem a család többi tagja és a barátok hiányát, éppen ezért már nagyon várom, hogy minden a régi legyen. Bízom Istenben, imádkozok hozzá, hiszem hogy vigyáz ránk és vele átvészelhetjük ezt az időt.

Reitler Ilka