KarantÉN? - konfi+3

Az utolsó, konfirmandusokkal közölt cikk után futott be hozzám a Sorbán Bencéé, Muntean Norbié és a Szabó Ádámé is. Olvassák szeretettel.

SB: A bezártság miatt családi körben töltött idő nyugodt.

Nagyon jó volt, hogy nem kell iskolába menni és azt csinálhatok itthon amit akarok, de jött az online tanulás, amivel nem volt semmi baj, de egy idő után már nem volt olyan jó mintha rendesen bent lennénk az osztályteremben. Azt hittem könnyebb így tanulni de tévedtem. Na meg a barátok is hiányoztak, akikkel nap mint nap találkoztam.

Sok mindenen elgondolkodtam, pl. ,hogy milyen lesz a ballagásunk. Visszatérve az online oktatásra nagyon jó meg minden, de van amikor eléggé rossz.

Nem örültem annak, hogy elhalasztódott a konfirmálás, mivel le akartam tudni ezt a terhet, nem még tovább halasztgatni.

"Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg a te jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek" (Ézs. 41,13).

MN: Elég nehezen bírtam a bezártságot, mert nem nagyon bírok egy helyben ülni. Nyomasztó volt, hogy nem mehettünk iskolába, mert nem találkozhattam a barátaimmal. Én örültem annak, hogy így végződik a suli de az online sulit nehezen bírom. Lehangoló volt, hogy a konfirmáció elhalasztódott.

SzÁ: Nehezen bírtam a karantént, mivel a sportokat szeretem. Boldogító volt mégis, mivel többet tudtam lenni a családdal. Mivel még kevesebbet tudok lenni az osztálytársaimmal ezért szomorú, meg hogy elmarad a ballagás. Én szomorú voltam, hogy elmaradt a konfirmálás, mivel így nem találkoztam azokkal a családtagokkal, akik nem a környéken laknak.