KarantÉN? - 5

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy kis- vagy nagydiákként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Nagy Alpár írása olvasható.

A körülményekre való tekintettel jól bírom a bezártságot. Sok tennivaló akad a kertben és az online tanítás során is akad feladat.

Én egy kis szomorúsággal fogadtam a tanév ilyen formában való folytatását, de ugyanakkor örülök is, mert így több idő jut a vizsgára való felkészülésre és a pihenésre is, ugyanakkor ezt az időt én szabályozhatom. Én itt arra gondolok, hogy rendes időben tudok ebédelni, rendes időben be tudom fejezni tanulmányaimat egy adott napon.

A digitális iskola kezdetben nem volt a legjobb, mert minden tanár akkor küldte el a tananyagot, amikor ideje volt. De most már ez a hiba is kijavítódott, mert manapság órarend segítségével tanulunk, ami nagyban megkönnyíti az órák megfelelő követését.

Mivel nem szeretem halogatni a dolgokat, minden nap megoldom az aznapi leckét és házi feladatot. Ha marad időm, akkor megoldok egy-egy gyakorlótételt vagy azon kívül megírok egy-egy plusz dolgozatot.

Ez az időszak már-már egy kissé mindenki számára megpróbáltatás. Itt látszik meg az önfegyelem, hogy mennyire tudunk Istenre és a tanulmányainkra figyelni, mert figyelmünket tengernyi dolog tudja elvonni: játékok, telefon, számítógép, …. .

Számomra a konfirmáció újra elhalasztása egy kicsit szomorú hír volt, mert szerettem volna túl lenni rajta.

Én ezzel a bibliai idézettel szeretnék kitartást kívánni mindenkinek:

„Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek” (Ézs. 41,13).