KarantÉN? - 4

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy kis- vagy nagydiákként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Radu Paula írása olvasható és rajzai láthatók.

Először fel sem fogtam, hogy mi a járvány súlyossága.

Mikor kijelentették, hogy felfüggesztik a tanítást még örültem is, mint miden gyerek általában. De ahogy teltek a hetek és egyre több ember életét követelte a betegség, már megértettem, hogy ez komoly veszély.

Elkezdődött az online oktatás, amit én személy szerint nem nagyon szeretek. Van jó oldala is, mégpedig az, hogy nem kell olyan korán kelnem, lazább vagyok, de ami a leckéket illeti az iskolában jobban megértek tanári jelenléttel mindent. Hálás vagyok tanáraim igyekezetéért, és most kimondom: ,,a suliba járás jobb”.

Nem gondoltam, hogy valaha ennyire fog hiányozni az iskola és főleg az osztálytársaim. Nincs móka, nevetés na meg az egymás bosszantása is hiányzik. Jó itthon de már vágyom nagyon arra, hogy kimehessek, mert ez a korlátozás, bezártság nincs jó hatással rám. Néha morcos, buftis a hangulatom. Anya szerint, hiányzik a pörgés és a barátokkal való együttlét. Szeretek rajzolni, és ebben örömömet lelem. Jó néhány rajzot készítettem az itthon töltött idő alatt.

Kérem a Jó Istent, hogy óvjon és segítsen meg minden embert a bajtól, hogy tovább tudjunk együtt örülni egymás egészségének, mert együtt és egymásért élni a legjobb!