KarantÉN?

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy kis- vagy nagydiákként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Imre Mikolt írása olvasható.

A járvány alaposan felforgatta mindannyiunk életét. Teljesen megváltoztak a mindennapjaink. Ez az időszak próbára teszi az ember türelmét és alkalmazkodóképességét is. Én magam is két hónapja töltöm a mindennapjaimat itthon.

A bejelentés miszerint meg nem határozott ideig itthon kell maradnunk, eléggé nyomasztó volt, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, nem találkozhatok az osztálytársaimmal, a barátaimmal és azokkal az emberekkel, akik a mindennapjaim részei voltak. Viszont azóta sokkal több időt tölthettem a családommal és több idő jutott azokra a dolgokra, amiket szeretek.

Nemrégiben bejelentették, hogy itthonról fogjuk befejezni az évet. Nagyon szomorú vagyok, hogy így kell befejeznem a tizedik osztályt. Iszonyatosan hiányoznak az osztálytársaim, a tanárok, az iskola, a pénteki IKE; egyszóval minden, ami a mindennapjaimat képezte.

Az online tanulás eléggé új még és nehéz megszokni, de az internet nagy segítség minden tantárgyból. Nagyon sok videó és oldal van, ahonnan megszerezhetjük a szükséges információkat, de ez sem pótolja azt, ahogyan egy tanár élőben magyarázza el a tananyagot.

Ezt az idézetet már régen olvastam, de nagyon megtetszett:

„Ha kitartotok, megmentitek lelketeket.” (Lukács 21,29)