Húsvétvárás - 8

Gyülekezetünk tagjait kértem meg, hogy egy pár gondolatot írjanak a mostani rendhagyó Húsvétra való készülésükről, furcsa és furcsán megélt időkről. Alább Lukács Kinga-Zsófia írása olvasható.

Amikor lelkipásztorom és kedves barátom, Tordai Árpád megkért, hogy írjak pár sort arról, hogy hogyan élem meg az ünnepre való készülődést ebben a nehéz és embert próbáló időszakban, távol az otthonomtól és szeretteim nagy részétől, akkor Antoine de Saint-Exupery Fohász című írása jutott eszembe, és ebből a fohászból is párt sort szeretnék most kiemelni.

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

…

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!”

Várni, hogy kiszabaduljak a kis budapesti lakásom falai közül, várni a napfényt, a virágos fákat, az anyukám húsvéti bárányának illatát, ízét, a családom nevetését, az öcsém humorát, a barátnőm konyhájának illatát, a szeretett kórus hangját a templomban, az ölelést, a kézfogást, az imát, amit sokszor magamért is mondok, a mosolyokat, a rég várt találkozásokat, várni mindazt, amit az ünnep adott nekem, eddig minden alkalommal.

Én azt kérem, hogy e harminc négyzetméteren erőm legyen a hétköznapokhoz és türelemmel, kellő higgadtsággal ki tudjam várni, hogy újra ünnep legyen körülöttem. Addig pedig ünnepet teremtek a lelkemben, ahol ti, akik most hiányoztok nekem, az ölelésetek érzése, a bárány illata, amit elkészítetek, a mosolyotok, a szeretetetek, a nevetésetek, a hangotok és éneketek mind itt vannak velem.