Húsvétvárás - 5

Gyülekezetünk tagjait kértem meg, hogy egy pár gondolatot írjanak a mostani rendhagyó Húsvétra való készülésükről, furcsa és furcsán megélt időkről. Alább Szőcs Ottilia írása olvasható.

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsolt. 121.1-2

Családanyaként ijesztő volt a koronavírus járvány „berobbanása”, és az azzal járó óvintézkedések sokasága. Mihez kezdek egyedül, három kisgyerekkel? Hogyan oldom meg ebben az új és szokatlan helyzetben a mindennapokat? Hogyan küzdünk meg a családtagjaink hiányával? Férjem a járvány következtében külföldön ragadt. Állandó segítségeimmel, szüleimmel pedig próbáljuk betartani a kellő távolságot, hogy egymást védjük a vírus terjedésétől… Mindemellett féltem. Féltem-féltettem szeretteimet a vírustól való megbetegedéstől. Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam szorongásaimmal, kétségeimmel, mint Jézus a Getsemáné kertben…

És valahogy az első napok zűrzavara, aggodalma után megjött a hitbeli segítségem, amely úgy érzem nyugodttá tett és megerősített: lelassultunk, és ezáltal több időm lett az egymásra figyelésre, kérdések megválaszolására, félelmek kibeszélésére, emlékek felidézésére. Például, hogy az idei virágvasárnap is pont április 5-én volt, mint az én 22 évvel ezelőtti konfirmálásom napja. Előjöttek a saját konfirmációmmal kapcsolatos érzések, emlékek, és nagyon jó volt újra arra az izgalmakkal teli, de mégis büszkeséggel telt napra gondolni. Oly régen nem gondoltam rá, pedig az egyik legfontosabb nap volt az életemben.

Húsvét közeledtével pedig végre van elég idő arra, hogy mindent, amit a gyerekekkel elterveztünk, elkészítsük, és van idő megbeszélni még mélyebben, részletesebben a Húsvét történetét. Hiszen most sokkal több a kérdés részükről, és komolyabb az aggodalom: találkoznak azzal, hogy elárulnak, megkínoznak és megölnek egy embert…

Meg kell állni és beszélni erről, hiszen a halál, a haláltól való félelem egy olyan szorongást keltő téma, ami sokszor felbukkan kérdéseikben, gondolataikban, és nagyon sokszor át kell beszélni velük, úgy, hogy minden korosztálynak megnyugtató, reményteljes választ adjunk. És olyan jó, hogy van örömteli, angyali válasz: Jézus nincs már itt, kijött a sírból, FELTÁMADT!

Kapaszkodjunk mi is mindannyian ebbe a reménységbe: Jézus él, és mert ő él, mi is élni fogunk! Áldott Húsvétot!

Szőcs Ottilia