Húsvétvárás - 4

Gyülekezetünk tagjait kértem meg, hogy egy pár gondolatot írjanak a mostani rendhagyó Húsvétra való készülésükről, furcsa és furcsán megélt időkről. Alább Nt. Bereczki László lelkipásztor írása olvasható.

Több mint 80 éves múltamban még nem volt az ideihez hasonló húsvéti készülődésem.

De milyenek is voltak az immár múltba vesző előkészületek?

Eszembe jut gyermekkorom, amikor elmaradhatatlan volt a megtanulása szép vallásos verseknek és beszerzése a szükséges kölnivíznek. Aztán következett az izgalommal várt öntözés, jutalmul néhány színes tojás, kevéske pénz. Szülőfalumban természetes volt, hogy ilyenkor szülők és gyermekek együtt mentek a templomba. Igaz, a feltámadás evangéliuma akkor még engem nem nagyon ragadott meg, de annál emlékezetesebb volt az ünnepi ebéd, a finom bárányhús.

Ifjúkorom húsvétjaihoz az iskolák kapcsolódnak. Akkor olyan időket éltünk, hogy kihagyatták a vallásos húsvéti verset, a templomba menés akadályozott, az igehallgatás, imádság lenézett, gúnyolt volt. Azért még akkor is, mint hamu alatt a parázs, élt, melegített a szülői háztól hozott vallásos nevelés.

Aztán magam választottam azt az időszakát életemnek, amikor a keresztyén tanításokból akartam mind többet elsajátítani, hitben kívántam elmélyülni, majd a hit útján járni és másokat is azon vezetni. Megadta ezt az ajándékot Isten. Negyvenhárom éven át Bözödön, Szélelymuzsnán és Nagybaconban nem csak magam készültem ünnepelni, hanem együtt gyülekezeteimmel. Még a próbatételek ellenére is szép időszaka volt az életemnek.

Már 10 éve, hogy az egyedüllét nyomasztó valóságában élek. Ebben az élethelyzetben is jó érzés, hogy a szűkebb, névszerinti családomon túl van egy lelki családom is, a Baróti gyülekezet. Nekem, a református lelkipásztornak is van lelkipásztorom, vannak szerető lelki testvéreim.

Most, amikor a világot megpróbáló járvány és az emiatt hozott rendkívüli törvények teszik mássá, szokatlanná az ünnepre készülődés időszakát, nem vagyok teljesen lehangolt, elkeseredett. Biztos, hogy nem a régi, nem is olyan tökéletes az ünnepre való ráhangolódásom, de azért mégis értékes.

Tudom, hogy velem van Isten, imádságom összekapcsol vele és a családi otthonaikban imádkozó lelki testvéreimmel. Igét olvasok, majd magányosan is úrvacsorát veszek. Az pedig mindennek a csúcsa lesz, ha a médiákból is megtalál, szól hozzám a húsvéti evangélium: Krisztus feltámadott!

Áldott Húsvétot kívánok minden lelki testvéremnek.

Bereczki László, nyugalmazott lelkipásztor

Barót, 2020. április 8.