Húsvétvárás - 14

Gyülekezetünk tagjait kértem meg, hogy egy pár gondolatot írjanak a mostani rendhagyó Húsvétra való készülésükről, furcsa és furcsán megélt időkről. Alább Cseresznyés Cecília írása olvasható.

Húsvéti gondolataim, csak Jézus körül forognak, csak a feltámadásra, az újjászületésre gondolok.

Napjainkat együtt töltjük a családdal, többnyire kint a kertben, ahol nem véletlen egybeesés, hogy Jézus feltámadását a természetben is észlelhetjük. Megjelennek a friss hajtások, a rügyek, a virágok, a madarak, a remény. A remény a hideg téli csend után, ami természetesen szép is tud lenni, minden felébred, újjászületik. Jézus is a feltámadásával a reményt hozta meg szívünkben, hogyha szeretetben élünk, szeretjük felebarátainkat, megbocsájtunk, az Ő tanításai szerint élünk, akkor van tovább.

Ebben az úgymond nehéz időben, aminek meg van a maga szépsége, mint a télnek, ha hiszünk, remélünk, szeretünk, egymásra odafigyelünk, van kiút, van remény, van feltámadás.

A zsoltár így fohászkodik:

’’Emlékeztess arra, hogy meg kell halnunk, hogy ezáltal világosodjék meg az elménk ’’

A meghalást nem fizikai értelem szerint gondolom, életünk során többször meghalhatunk, de e nehézségek kinyitják elménket, tanítanak minket, ezáltal fejlődik a lelkünk.

És, ha elmúlnak a nehézségek és egy könnyebb idő következik, soha ne felejtsük el a tanításokat, hogy mire figyelmeztetett bennünket ez az időszak, hogy mire tanított minket Jézus, a mi megváltónk.

Higgyünk a feltámadásban, higgyünk Jézus feltámadásában.

Istentől megáldott Boldog Húsvéti Ünnepeket kíván a Cseresznyés család