Húsvétvárás - 11

Gyülekezetünk tagjait kértem meg, hogy egy pár gondolatot írjanak a mostani rendhagyó Húsvétra való készülésükről, furcsa és furcsán megélt időkről. Alább Vida Enikő írása olvasható.

Rendhagyó Húsvét, rendhagyó évben…

2020. évünk első napjára gondolok. Pontosabban arra a kiemelkedő időintervallumra, amely időtartamában rövid, azonban mélységében annál jelentősebb az újév fogadását illetően. Amikor a számos rokoni, baráti, jó ismerősi köszöntések és viszontköszöntések közt rést találva megtaláltam azt az énidőt, amit nevezhetek akár introspekciónak vagy önmagamra való figyelésnek.

Ez volt az a momentum, amikor számba vettem – Isten kegyelméből kapott- az elmúlt év történéseit, hálát adva annak minden egyes napjáért, amelyeket ajándékként éltem meg. Aztán fohásszal, imával átszőtt gondolatom az újévre irányult: különleges évszám, ismétlődő számjegyekkel, jelentős évszám, hiszen betöltöm azt az életévemet, amely minden ember életében mérföldkőnek számít, rendhagyó év, előre tervezett eseményekkel, örömökkel, együttlétekkel, ünnepekkel.

Néhány hét elteltével, előre beláthatatlan módon tapasztalhattam (tapasztalhattuk) meg aktuális évünk rendhagyó voltát, és azt, ahogy felülíródtak az előre tervezések életem minden területén: munkámban, személyes kapcsolattartásomban, belső életemben. Igaz, hogy a megváltozott élethelyzet - mint minden változás- egyensúlyvesztést, belső feszültséget eredményez, hogy előtérbe helyeződnek negatív érzelmek, mindezt egyensúlyba hozzák a pozitív tapasztalatok, a segítségnyújtás újszerű lehetőségei, az idősebb családtagokkal megélt hosszú beszélgetések öröme, az itthon levő családtagokkal együtt töltött idő pótolhatatlansága.

Itt állunk a kereszténység legnagyobb ünnepének, a Húsvétnak küszöbén. Mindamellett, hogy az ünnepet a mindennapok sorából az előkészület és a rendkívüliség emeli ki, ezt jelenleg többszörösen is elmondhatjuk.

A feltámadás reményével szívünkben igyekszünk családunkban megőrizni az előkészület és az ünnep megélésének hagyományait. Habár nem lehet teljes a családunk, lelkünkben melengetve őrizzük az elmúlt ünnepek emlékeit. Amikor természetes volt, hogy együtt vagyunk, hogy külsőleg- belsőleg hordozzuk, megéljük nemzeti- vallási identitásunk jegyeit.

Bízunk abban, hogy ez a periódus egy szünet az életünkben, ami után életünk minden részletét jobban értékelve, új erővel, egymást jobban tisztelve, szeretve folytatjuk korábbi életünket.

„A mi segedelmünk jöjjön Istentől….”

Áldott, húsvéti ünnepeket kívánok!

Vida Enikő