Húsvétvárás - 10

Gyülekezetünk tagjait kértem meg, hogy egy pár gondolatot írjanak a mostani rendhagyó Húsvétra való készülésükről, furcsa és furcsán megélt időkről. Alább Komporály Adél írása olvasható.

A mostani kényszerhelyzet elfogadása nem ment könnyen. Családanyaként és segítő szakemberként hittel megerősödve tennem kell dolgomat. Az ünnephez közeledve egyre inkább megerősödtem abban a hitben, hogy nem lehet elcsüggedni, nem szabad félni és hálát kell adni mindenért. Istennek hála hogy együtt van a családom,gyermekeim itthon vannak és ezt én egy áldásnak tartom. Az elmúlt napokban több idő jutott beszélgetni örömökről, aggódásokról, félelmekről és emlékekről, hisz az emlékek az együtt megélt pillanatok nyújtanak kapaszkodót a mindennapjainkban. A rohanást, a felpörgött mindennapokat felváltotta az életünkben egyfajta elcsendesedés, önvizsgálat. A lelki táplálékot magunknak kell megkeressük ezekben a nehéz napokban, ehhez elengedhetetlen a hitünk. Úgy érzem a mostani helyzet megállásra kényszerítette ezt a világot és rajtunk múlik hogy Isten segítségével hogyan fordítjuk ezt az időt családunkra, egészségünk megőrzésére , belső értékeink feltárására.

Mit is érzek ma a feltámadás ünnepe előtt?

Hálát, erőt és egyfajta várakozást, reményt és megerősödést hogy biztos támasz lehessek családomnak. Az ünnep alkalmából kívánok mindenkinek hitet, reményt, megerősödést abban hogy Isten az egyszülött fiát adta miérettünk. Isten óvja családomat és minden embertársamat és a holnapi igehirdetés egy igazi táplálékul szolgáljon minden embernek.

Áldott ünnepet kívánok és ez az ünnep legyen egy jobb és szebb világ kezdete minden ember számára.

Komporály Adél