Húsvét(várás) - 15

Csodás reggelre ébredtem. Kinyitottam a szemem és a jól ismert, otthonos érzés feltört a szívemből. Láttak a szemeim ennél csodálatosabbat is. A sűrűn szőtt sötétítőn beszivárgott a nap sugara. Elöntötte a lelkemet. Ekkor meg is szólaltam: Feltámadott! Különös boldogságról számolhatok be, egyedi pillanatról, szikrázó élményről. Közel éreztem a mennyországot… és el is gondolkodtam azon, hogy íme, eljött a pillanat az életemben, amikor a szívemben érzem az Isten országát. Ezután imádkoztam. Hálát éreztem, mélységes hálát. Különös időszakban különösen nagy hálát.

Miért? …Mindenért. Mert értem is meghalt és feltámadt, hogy nekem jövőm legyen. Elgondolkodtam azon is, hogy ezt az utat, erre a mély érzésre való ébredést az Úr hosszasan készítette bennem. ennek jelét adta már a megpróbáltatásban, a műtétem előtt, amikor minden nap azt ígérte, hogy velem lesz, lábamat sziklára emeli, megerősít, és mindig velem marad. Kétségem nem volt, hogy ez így lesz. Terve volt velem, terve van velem és én már most sem kell egyebet tegyek, csak hirdessem az Ő jóságát, áldjam és magasztaljam minduntalan, életemnek minden napján.

Ezt tettem a megpróbáltatás előtt is lelkészfeleségként és emberként, de lehet, hogy nem elég kitartóan. Azért kaptam ezt a más reggelt, hogy megérezzem ezt a csilingelő, csodás, szavakkal körül nem írható érzést.

Köszönöm Neked, Uram, hogy így lehetek most már a te gyermeked. Gyarló, esendő, bánkódó, mosolygó, síró, vigasztaló, vigaszra váró, hálaadó, de a Tiéd vagyok. Húsvét napján, csak ennyit mondhatok. Az egész szívem egy nagy hála, Uram, ezt neked köszönhetem.

Ezekkel a sorokkal és Reményik Sándor versével kívánok mindnyájatoknak hitben való beteljesülést és áldott, békés Húsvéti ünnepet!

Tordai Zsófia

REMÉNYIK SÁNDOR: SZERETNÉK PÉLDÁT VENNI...

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki virágot ültet a mezőre,

S elrejti arcát a virág mögé.

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki viharban száll a hegytetőre,

És rejti arcát fergeteg-palást.

Szeretnék példát venni Tőle,

Ki a nevét írja minden fára, kőre,

De arcát nem látta még senki sem.

Szeretnék példát venni Tőle,

Akinek soha sincsen pihenője,

S munkája mégis, olyan zajtalan,

Aki mikor a csend susogni kezd,

S hulló fenyőtoboz ver síri neszt,

E tompa, síri nesz mögött is van.

Akinek nem kell sok-sok buja szín

Hogy alkosson, és teremtményein

Megmutassa végtelen hatalmát.

Kinek a gyér, havasi fű, az árva,

S a kopár-kemény bazaltszirt is drága,

S tán drágább, mint a forró trópusok.

Szeretnék példát venni Tőle.