Elsősorban - Első sorban (2)

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik az első sorban végzik töretlenül a kötelességüket ezekben az ínséges időkben. Ne felejtsünk el imádkozni értük. Alább Kovács Szende írása olvasható.

Most mindannyian lelki megpróbáltatásban vagyunk. Az emberiség félelemben él, a mindennapi próbák közé bejött egy globális probléma. Pánikban, kétségek közt éljük mindennapjainkat, és kérdéseket teszünk fel, hogy mikor lesz vége. Mikor lesz vége a nagy kálváriának, ami több ezer ember életét veszi el, és ami világszerte sújtja az emberiséget. Mivel magam is emberek közt, élelmiszerüzletben dolgozom, nem tudom eltölteni úgy a napjaimat, hogy ne látnám az emberek kétségbeesett arcát. Mindenki fél, retteg, hogy mi fog következni.

Én úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet viszonylag pozitívan élem meg, mert van hitem. Van hitem abban, hogy Isten által védve és óvva vagyok. Nem veszítem el a reményem, hogy nekem van egy örökkévaló Teremtőm, aki naponként gondoskodik rólam és mindannyiunkról.

Ami számomra negatív ebben a helyzetben , hogy egymásban félelmet keltünk a kétségbeesettségünkel. Kivetítjük félelmeinket egymásra, ami negatívan hat érzéseinkre, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy akaratunk ellenére mi is pánikolunk. Pedig úgy gondolom, hogy nincs amiért.

Ha összefogunk, és bízunk, hiszem azt, hogy Isten segítségével túljutunk ezen a nehéz helyzeten. Pál Apostol szavaival élve: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13)

Kovács Szende