Anyák napjára készülve (5)

Gyülekezetünk olyan tagjait/látogatóit kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy (felnőtt)gyermekként vagy édesanyaként hogyan készülnek Anyák napjára. Alább Kolumbán Ágnes írása olvasható.

Ha visszatekintünk a múltra, akkor megtudjuk, hogy az emberek már az ókorban is úgy gondolták, hogy az anyák tiszteletére ünnepséget rendeznek. Ma a világon mindenhol megünneplik az anyákat.

Pedagógusként, anyaként volt alkalmam többször is megélni az anyák napjára való készülődést, ami természetesen a napnak az ünneplésekor fokozott érzelmi állapot tüzében mindig előhozta az öröm könnyeit.

Szemlélve és átélve az édesanya-gyermeke közti szoros érzelmi kötődéseket, fontosnak tartom, hogy kiemeljünk egy napot az anyák megünneplésére.

Szülőnek lenni a legnagyobb kihívás, amit kaphat az ember az élettől. Hálával tartozok Istennek e kihívásért, hogy méltónak talált e nagy feladat elvégzéséhez. Emlékszem azokra a boldog pillanatokra, amikor gyermekeim érkeztek, emlékszem az első mosolyukra, az első szavukra, az első lépésükre és sorolhatnám tovább. Az emlékeket egy emlékdobozba raktam azzal a céllal, hogy majd évek múltán együtt tárjuk fel, tán az unokákkal is.

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy gondolataimat megoszthattam!