Anyák napjára készülve (3)

Gyülekezetünk olyan tagjait/látogatóit kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy (felnőtt)gyermekként vagy édesanyaként hogyan készülnek Anyák napjára. Alább Balázs Ildikó írása olvasható.

Anyának lenni csodálatos dolog, a legcsodálatosabb dolog a világon.

Gyerekkoromra emlékeznék vissza, milyen gyönyörű emlékeim vannak a drága édesanyámmal és az aranyos nagymamámmal, akivel nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban. Az ő munkája az volt, hogy eljárt családokhoz dolgozni. Mindig elvitt magával, így sok emlék maradt hogyan kell egy zöldséges kertet rendben tartani, gyümölcsös kertben az Isten adta áldást betakarítani. Nagyon szerettem a kertben lenni, leültetett a gyümölcsfák alá és a kötényébe gyűjtött legszebb gyümölcsöt az én kötényembe tette, amiket én haza is vittem.

A nagymamám kedvenc süteménye a tejföles lepény volt, amit minden ünnep előtti nagyszombaton sütött meg édesanyám a kemencében. Én voltam az, aki elvitte a nagymamámnak. Tél volt, nagy hó és én szaladva vittem a csomagot, hogy ő még melegen falatozhasson belőle. Sajnos mire oda értem az udvarra már nem mehettem be hozzá, akkor ment el végleg. Mindig keserű emlék maradt számomra ez a nap, de ettől még nagyon nagy szeretettel gondolok vissza rá.

Édesanyám, aki épp hogy letudta magában a nagymama halálát, váratlanul elveszítette férjét is, édesapámat. Így maradt rá teljesen a felelősség értem és az öcsémért. Ő a mai napig egyedül él, megadott nekünk mindent a lehetőségeihez képest. Az Úr neki is megadta azt az örömöt, hogy unokát nevelhessen. Hálás vagyok, hogy volt egy ilyen nagymamám és van egy imádott édesanyám, akivel nap mint nap találkozhatok és örülhetünk egymásnak.

"Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Hol éreztem az életemet,

S hol dőltek, épültek az oltárok,

Köszönöm az énérettem vetett ágyat,

Köszönöm neked az első sírást,

Köszönöm a tört szívű édes anyámat."

Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm