Iskola, teljesen másként (4)

Gyülekezetünk olyan tagjait/látogatóit kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy pedagógusként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább dr. Csiszér Levente írása olvasható.

A járvány miatt kialakult helyzet, az elrendelt intézkedések engem személy szerint nem leptek meg, hisz gyerekkoromban, iskolásként, Székelykeresztúron átéltem két sárgaságjárványt: 1974-ben és 1979-ben. Az akkor a szüleink által belénk sulykolt intelmek: moss kezet alaposan, rendszeresen, kerüld a nagy tömeget, ha sorban állsz, ne állj túl közel senkihez - most ismét hasznosnak bizonyultak.

A mostani, koronavírus járvány alatt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara Kertészmérnöki Tanszékének, Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központjának adjunktusaként ezúttal megtapasztalhattam az Egyetem vezetőségének szakmaiságát, gyors, pontos, félreérthetetlen intézkedéseinek hasznosságát.

Az Egyetemnek nem volt nehéz átállni az online oktatásra, hisz rendelkezésünkre állt a Neptun rendszer, ami egy egységes, tanulmányok nyilvántartására használt online felület, s ami hivatalos kommunikációs eszközként is működik. Itt minden diáknak, oktatónak egyéni kódja van, amivel a rendszert használni tudja. Ez alapján a Marosvásárhelyi Kar rendszergazdái pár nap alatt minden oktatónak és diáknak hozzáférést biztosítottak a Google Classroom felülethez, és így elmaradások nélkül tudtuk folytatni az órarend szerinti elméleti oktatást.

Kihangsúlyozom, az elméletit, legalábbis tanszékünk részéről. Sajnos, az oktatás gyakorlati részét sokkal kevesebb sikerrel lehet online megoldani. Egy szakma elsajátításához elengedhetetlen a gyakorlat. Egy kertészmérnöknek, egy agrármérnöknek nem elég egy filmecskével illusztrálni például egy vetőgép, permetezőgép beállításait, talajaink vegyi elemzését, egy képernyőn, képek segítségével, bemutatni a talajok sokféleségét, gyümölcsfa, szőlő metszését. Ez okozza számomra, számunkra a legnagyobb problémát: a laborgyakorlatok, gyakorlati órák, terepi, szabadföldi tevékenységek elmaradása. Reméljük, mind tudjuk pótolni a nyár folyamán, mikor alkalmunk lesz rá, hisz az egyetem vezetősége döntéseiben lehetőséget adott erre. A végzős diákoknak pedig biztosított, a júliusi és jövő év februári államvizsga időpontokon kívül, még egy idén szeptemberi időpont is.

Bejáratott szokás a karunkon, hogy a végzős diákoknak lehetőségük van, hogy államvizsga dolgozataikat a felkészítő tanáraik előtt többször bemutassák, a tanárok pedig véleményezik, tanácsokkal látják el a tökéletesítés céljából, és abból a célból, hogy a diákok minél magabiztosabbak legyenek egy idegen bizottság előtt. Ez az idén, egyelőre, elmaradt.

Az online oktatás nem adja azt a szakmai elégtételt, mint a kontaktórák. Nem lehet érezni az osztályok kisugárzását, nem lehet látni a szemekben az érdeklődést, vagy éppen az érdektelenséget, nincsenek spontán emberi megnyilvánulások, gesztusok, nincsenek közösségbeli helyzetek, amelyeket helyben kell lekezelni, nem érezhető mi az, ami még magyarázatra szorul, mit kell még hangsúlyozni, mi az, amitől egyből csillognak a szemek. Minden élő óra egyedi és megismételhetetlen! A képernyők előtt minden monoton!

Habár a rendszeres ingázásom Sepsiszentgyörgyre elmaradt, ami a fizikai fáradságérzetet lényegesen lecsökkentette, hiányzik az a szellemi munka, ami a tanári közösségben folyik, kutatásainkban, vagy éppen diákjaink kutatásaiban felmerülő kérdések megvitatása, a közös tervezgetés.

Mindezek mellett itthon sikerült nyugodtabban, alaposabban elvégezni olyan háztartásbeli munkákat, munkálatokat, amelyekre máskor csak hétvégén vagy csak a nyári szünidőben volt idő. Szántam időt olyan ismerősökkel való telefonbeszélgetésekre, akik más országokban élnek és csak ritka alkalmakkor találkozunk.

Az utóbbi években, ha ismerősökkel, közelebbi, távolabbi rokonokkal találkoztam és - ahogy szokás -, egészségükről, elfoglaltságukról érdeklődtem, a válasz egyöntetűen az volt, hogy: nincs megállás, állandóan rohanunk. Nem mindig mondtam ki, de ilyenkor legtöbbször az villant át az agyamon, hogy a Jó Isten, mikor már nem bírja tovább nézni ezt az esztelen hajszát, mindannyiunkét, majd egyszer leállít. És leállított! A kérdés az, hogy megértjük-e az üzenetet?

dr. Csiszér Levente, adjunktus

2020. május 6.