Iskola, teljesen másként (3)

Gyülekezetünk olyan tagjait/látogatóit kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy pedagógusként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Oláh-Ilkei Árpád és Júlia írása olvasható.

„De, akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

(Ézsaiás 40,31)

Hogyan tudjuk így, távoktatásban, a munkánkat elvégezni?

Árpád: Pedagógusként megélni a bezártságot nagy kihívás, ugyanis azért választottam ezt a pályát, mert diákok között szeretek lenni, velük dolgozni, látni és tapasztalni, hogyan fejlődnek, nyílnak az életre, napról napra követni ezt, valamint az átadott tudásanyagot elfogadtatni, értékrendet mutatni hozzáállásom és tudásom, megnyilvánulásom által. Mindezek a dolgok elmaradtak ebben a helyzetben. Az információ átadás még valahogy megtörténik, de az élmény, amely szolgáltatva volt az információ átadásakor, a véleménycsere közben, szerintem mindkét fél részéről nagyon hiányzik.

Eszközeim a tanításhoz megvannak, de meg kell osztanom a család többi tagjával mert ők is tanulnak, tanítanak online. Felkészülésem a tanórákra sokkal több időt vesz fel, új programokat kell megismerjek, ezeket kell alkalmazzam a diákokkal való munkámban. A beküldött házi feladatokat egyénenként ellenőrzöm. Szóval teljesen másfajta munka, új kihívás.

Júlia: Előkészítő osztályom van, 28 gyerek. Az előkészítő osztály elsődleges feladata, hogy a gyerekek megismerjék és alkalmazkodjanak az iskola kihívásaihoz, szabályaihoz, szokják az együttélést a társakkal, hiszen 27 társ „hibáját”, sikerét, bal- vagy jobb lábbal ébredését, nem könnyű naponta kezelni számukra. Előkészítő osztályban megtanulják elfogadni egymást, valamint a tanító szabályrendszerét és nem utolsó sorban személyiségét. Online tanítással ez lehetetlen...Egymással sajnos semmilyen kapcsolatuk nincs, velem is csak amolyan... Pedig ebben az életszakaszban (is) mennyire szükséges a társ, a barát a jó hangulathoz, a csiszolódáshoz, a fejlődéshez! A tananyagot interneten közvetítem feléjük, de ez szerintem másodlagos, fejlődésüket tekintve.

Miben változtak a mindennapjaink?

Árpád: Szabad időmben a családdal vagyok sokat. Mind itthon vagyunk, jó alkalom együtt lenni, mert meglátásom szerint az iskolai tevékenységek előkészítése és lebonyolítása szabad kijárás idején, sokszor a családi együttlét rovására ment. Most kertészkedünk, a ház körül az iskolaidőben elmaradt dolgainkat végezzük. Ha jó idő van, akkor legtöbbször az udvaron, a kertben vagyunk.

Kapcsolattartásunkat szüleinkkel, ismerőseinkkel a kommunikációs eszközökkel végezzük és vasárnaponként részt veszünk az istentiszteleteken is, időnként akár többet is meghallgatunk, hiszen ez az új világ, ezt most lehetővé teszi, sőt, szükségünk is van a lelki töltekezésre.

Júlia: Nagyon szeretem azt, hogy mind együtt vagyunk, itthon. Naponta megköszönöm ezt a jó Istennek, tehát én valamilyen szinten hálás vagyok, ezért a közös „bezárásért”, ha a család szempontjából nézem. Talán kellett ez nekünk, és sok más családnak is, hogy végre legyen időnk olyan közös dolgokra, amit a rohanós időszakban mindig elhalasztottunk. A nagy fiam, már nagy, nem igényli, hogy sokat velem legyen, de itt a kicsi, és nagyon hálás vagyok, hogy van, és hogy ő annyira kicsi még, hogy szeret, kíván velem lenni. Naphosszat csacsog, csak győzzek neki válaszolni.

Ha lejár ez időszak, gondolom mindannyian frissen, új lendülettel tudjuk folytatni a ránk váró munkát és a ránk bízott feladatot.