Iskola, teljesen másként (2)

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy pedagógusként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Zajzon Csaba írása olvasható.

Péntek, március 6, utolsó órám az osztályfőnöki óra. A diákjaimmal egy kis ajándékot készítettünk a szüleiknek, hiszen itt van hamarosan a nőnap. Délután szülői értekezlet, megbeszéljük az "Iskola másként" hét programját: kirándulás Segesvárra, az Almási-barlanghoz. Már mindenki várja, két és fél hónap tanulás után jó lesz egy kis iskola „másként”.

Hétvégén már felröppen a hír, hogy bezárják az iskolákat, hamarosan hivatalosan is bejelentik. Gondoltuk: „Nem gond, a gyerekeken mát látszik a fáradság, pihennek egy kicsit, majd hamarosan kezdjük elölről”.

Nem így lett. Várt ránk az online oktatás, ki ahogy tudta. Szerencsémre, kíváncsi természetű vagyok a tudományok felé, így már halottam és utána néztem egy két olyan webes felületnek, amelyeken diákoknak lehet leckét, tesztet tervezni. Így már a kényszer online oktatás második napján létrehoztam a Google Tantermemet, ahová a diákjaimat meghívtam. Kezdődött a távoktatás, mentek a tesztek, a feladatok. Először a két V. osztályos diákokkal kísérleteztem, majd meghívtam a többi osztályosokat is.

Nem voltam megelégedve, így még kutattam, hogy mit lehet tenni, hogy élőben is hallhassam a diákokat. Azért is döntöttem így, mivel láttam a visszaküldött teszteken a szülő vagy valaki más „kezének” nyomát. Azért is gondoltam egy élő előadásra, hogy a diák kérdést is tehessen fel, hiszen a kérdéseket a Messengeren fogadni és válaszolni rá, az lehetetlen. Gondoljon bele kedves olvasó, hogy ha 150 diák csak 2 kérdést tesz fel egy héten, akkor mennyit kell ülnie egy tanárnak/tanítónak a számítógép előtt?

Végül a Discord mellet döntöttem. Ezt is kikísérleteztük a legkisebbekkel, majd a vakáció után jöhettek a többiek is. Közben jól jött a Youtube is, saját csatornát hoztam létre, oda tettem fel diákoknak oktatóvideót. Hogy mindezeket meg tudjam valósítani, vásároltam egy grafikus tablettet is.

Mostanra már kialakult egy rutin, azóta órarend szerint találkozom a diákjaimmal.

Az eltelt időszak nem egy kihívás elé állított engem, minket: pedagógust, diákot, szülőt egyaránt. Mennyit hallottuk a tévében, hogy az egészséges életmód egyik feltétele a mozgás. Most ülünk egy képernyő előtt és bámuljuk azt. Már aki, természetesen. És ez nem tesz jót senkinek.

Megtanulni egy elküldött lapról a leckét, az sem egy egyszerű dolog, ha nincs akit megkérdezz, ha nem értesz valamit. Másfelől, ha addig nem érdekelt egy diákot az iskola, akkor most fogja érdekelni?

Van olyan család ahol nincs számítógép, vagy van, de ketten, hárman is használnák, esetleg nem elég jó. Ez érvényes ránk is.

Nem könnyű összeállítani egy leckét. A pedagógus ismeri a tanagyagot amit tanít, de nem mindegy, hogy ezt élőben kell elmondania a diáknak vagy meg kell találja a módját, hogy az interneten keresztül juttassa el tudását tanítványainak, hogy az értse is meg. Nem voltunk erre felkészülve, így nem mindenkinek sikerül.

De:

„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”.

Zajzon Csaba

matematikatanár