Tisztelet a hősöknek!

Egyházközségünk, a hagyományhoz híven, a Zathureczky-temetőben emlékezett idén is az 1848-1849-es szabadságharcra. A 173-ik tavasz köszönt ránk azóta. 173-szor zengte az emlékezés a Nemzeti dalt. 173-szor esküdtünk… nehezen tudnánk összeszámolni, hányféleképpen ünnepelhettük ennyi év alatt március 15-ét…

Már régóta nem gyűltünk ennyien össze. Jó volt látni régi és új arcokat, csendben és méltósággal ünnepelni. A magaslatról távolba nézni, jövőt kémlelni, talán a múltba tekinteni. Emlékezni, hogy a magyar szabadságharcból a székelység derekasan kivette a részét. Nemcsak a szülőföldjét védte, nagy anyagi- és emberáldozatokat vállalva, hanem a maga szabadsága mellett az egyetemes magyar szabadságot is. Büszkének lenni arra, hogy magyar vagy. Nem mellet verve, csupán csak ragyogó szemmel, hevesebben dobbanó szívvel.

A temetőben nyugvó személyek közül kiemelten emlékeztünk ifj. Zathureczky Istvánra, aki székely huszárkapitányként teljesített a szabadságharcban szolgálatot, valamint dr. Simonfy Sámuelre, aki Bem József tábori orvosa volt.

A méltatások mellett elhangzott: modern világunkban, manapság is szükség van kitartásunkra, helytállásunkra, hitünk megőrzésére, felelős viselkedésünkre nemzeti megmaradásunk érdekében.

A Zathureczky Gyula kórus előadásában felcsendülő ének szövege adjon nekünk erőt

mindezek megvalósításához!

“Erős vár a mi Istenünk,

Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha ő velünk, ki ellenünk?

Az Úr a mi oltalmunk…”

A fényképeket Szabó László (Lackó) készítette