Kizárt, hogy bezárva (4)

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy ebben a megszorításokkal tele időszakban mivel töltik ki a napjaikat. Alább Albert Edit írása olvasható.

Lehet, hogy kellett is egy kicsit ez a járvány, ami ennyire felforgatta a mindennapjainkat. Segít észrevenni, hogy mennyire lefoglalja éltünket a pénz és a megélhetésért való hajsza.

Én az első heteket nagyon nehezen éltem meg, mert a fiam akkor jött haza külföldről és az első két hetet házi elkülönítésben kellett töltenie. Egy ideig még az sem volt biztos, hogy haza tud-e jönni. De így sem volt könnyű abban a tudatban élni, hogy itt van a közelemben, de nem ölelhetem át.

Mivel kertes házban lakunk, szerencsére van mit tevékenykedni a kertben és az udvaron. Gyakran meglátogat a lányom a kis unokámmal és az elviselhetővé teszi a bezártságot. Nagyokat sétálunk a kertben, órákon át alszik a friss levegőn. Délután néha elmegyünk kutyát sétáltatni a mezőre, ahol gyönyörű a kilátás, ott folyik a patak mellettünk és látszanak a környező dombok, hegyek.

Soha egy évben sem volt ennyi időm a kertben lenni és csak most jövök rá igazán, hogy mennyire szép a természet tavasszal, amikor minden újból életre kel, napról napra szebbek a gyümölcsfák virágai, kibújnak a tavaszi virágok.

Az idei húsvét is másképp telt, sajnos nem lehetett templomba menni, de mégis úgy érzem, hogy ilyen csendes és nyugodt húsvétom még nem volt. Több időm maradt arra figyelni, ami igazán fontos.

Nagyon várom az esti áhítatokat, hiányoznak a kóruspróbák, minden este imádkozom és remélem, hogy ez az időszak is véget ér lassan. Bízom a Jó Istenben, hogy ez a járvány kegyelmez a mi kis városunknak és szeretteinknek.

Köszönöm a tiszteletes úrnak a bátorító szavakat, a tiszteletes asszonynak a sok szép verset. Sok kitartást és egészséget kívánok mindenkinek, vigyázzunk magunkra és egymásra!

Albert Edit