Iskola, teljesen másként (5)

Gyülekezetünk olyan tagjait/látogatóit kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy pedagógusként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Derzsi-Ráduly Kázmér írása olvasható.

Egy aprócska vírus által okozott új helyzet felforgatott sok mindent a mindennapjainkban, így az iskolákban is. Elmaradtak a betervezett programok, kirándulások. Egyik napról a másikra, mivel az iskolák “bezártak” és a diákok nem tudtak személyesen részt venni az oktatásban, előtérbe kerültek a digitális oktatás nyújtotta lehetőségek a tanulás és a tanítás online módon történő folytatására. Ahhoz, hogy az online lehetőségek alkalmazása valóban hatékony legyen, több technikai feltételegyüttes teljesülésére van szükség.

Hogy melyek a nehézségek? Ezek a feltételek nem minden diák és nem minden pedagógus esetében adottak. Ugyanakkor nem mindenki tudja egyformán kezelni a digitális eszközöket.

Az online oktatás nem csak a diákoknak és a szülőknek jelent új kihívást, de a pedagógusoknak is, ugyanis egyik napról a másikra olyan élethelyzetben találta magát mindenki, amire nem volt felkészülve, és nem volt egységes elvárás rendszer sem a folytatással kapcsolatban. A digitális oktatás keretet ad az anyagok, feladatok közlésére, kérdések feltevésére és megválaszolására, de úgy gondolom nem voltunk rá felkészülve, hogy ez zökkenőmentesen működhessen.

Minden pedagógusnak fejtörést okozott, hogy minél több diák számára elérhetővé és érthetővé tegye a megosztani kívánt anyagokat. Nagyon hiányzik a személyes kapcsolat, az azonnali visszajelzés lehetősége diák és tanár között. Sok munka volt vele a tanárok, az informatikusok, az igazgatók és a tanfelügyelőség részéről, de szerencsére most már diákjaink és tanáraink többségénél valamilyen formában lehetségessé vált az online munka.

A hangsúly a diákokkal való munkában az iskolával, a tanárokkal, a tananyaggal való kapocs fenntartása. A végzősök esetében az érettségire való felkészítés a fő cél. Oda kell figyelnünk arra is, hogy nem mindenütt egyformák a feltételek, valamint olyan család is van, ahol több gyerek van, a szülők is otthonról kell online dolgozzanak és nincs mindenkinek külön digitális eszköze, amelyen dolgozhat.

Most a szabadidős tevékenységekre nézve is korlátoltak a lehetőségek, és ahol kert sincs, a gyerekek nem tudják levezetni a feszültséget, ráadásul a szülőnek is kevesebb a türelme ebben a helyzetben. Az új helyzettel egy időben beszivárgott egyfajta bizonytalanság-érzés a családokba, elveszítettük a kontrollt, rítusainkat, szokásainkat, a jövőkép bizonytalan. Pedagógusként rugalmasnak és megértőnek kell lennünk.

Ahol lehetőség van az online tevékenységre, lehet ezt játékosan is megélni, hogy pozitív élmény legyen az online tanulás.

Véleményem szerint most is ugyanazt kell szem előtt tartanunk munkánk során, amit talán Szent-Györgyi Albert fogalmazott meg legjobban, hiszen minden benne van, amiről az oktatásnak szólnia kell: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

Mit nyerhetünk? Mindenki a tananyagról beszél, hiszen ezt kérik számon a záróvizsgák is. Szerintem joggal merül fel a kérdés, van-e esély arra, hogy gyerekközpontúbb legyen ezután a rendszer? A sok információ, adat egy része helyett a kompetenciák még hatékonyabb fejlesztése mellett a kialakult helyzet lehetőséget biztosít a bizalom és a jó szándék gyakorlására. Eddig ugyanis volt egy szakadék a szülők és a pedagógusok között, és a helyzet nem segít ezen az ellentéten, de jó esély lehet arra, hogy a szülő és a pedagógus megértsék egymás munkáját, értékeljék a befektetett energiát.

“Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” Jer 29, 11