Elsősorban - Első sorban (3)

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik az első sorban végzik töretlenül a kötelességüket ezekben az ínséges időkben. Ne felejtsünk el imádkozni értük. Alább Dr. Dienes Judit írása olvasható.

A jelenlegi helyzet, ami az egész világot uralja minden értelemben egyedi. Voltak a történelem során ennél veszedelmesebb járványok, amelyek több áldozatot kívántak, mégis amit most élünk meg, MÁS, és ha engedjük teljesen MÁSSÁ képes átformálni bennünket.

Kétgyermekes családanya vagyok. Mentős orvos. Ha jól belegondolok, ezekben az időkben nem leányálom az egészségügyben helytállni. Első vonalban nagyobb a fertőzés veszély, a megbetegedés. Nem is csoda, sokunkban fokozódik a félelem, az aggodalom, szorongunk, mert felelősek vagyunk családunkért, szeretteinkért, betegeinkért. Ezernyi megválaszolatlan kérdés sokunk szívét nyomja. Vannak, akik hősként tekintenek ránk, mások potenciális fertőzés veszélyt látnak bennünk. Sokszor jött, hogy sírjak. Ezt nem lehet elviselni ...és ez még csak a kezdet. Nincs fegyverünk ebben a harcban. Egyre jobban megérezzük mennyire tehetetlenek, kiszolgáltatottak vagyunk.

A nagyböjti időszakot magam eltervezett ráhangolódással igyekeztem megvalósítani. Nagy terveket szőttem, ígéreteket tettem Istennek. Elengedek, lemondok, böjtölök, imádkozok. Naplót is vezettem azzal a céllal, hogy a mindennapi igét személyesen megélem és leírom. Nagy terveimet emberileg elbuktam. Semmi sem sikerült, ahogyan elterveztem. Esett a böjtölésem, sokszor nem volt lehetőségem elcsendesedni, igét elolvasni. Csalódott voltam, hogy még erre se vagyok képes Krisztusért.

A templomok zárva vannak, a papok a falaknak prédikálnak, a gyászoló családok interneten nézik végig a szeretett elhunyt temetését ... ez már kezdett sok lenni. Kérdezik sokan, mi ez az egész? Ez nem nagyböjti ráhangolódás. Hol van Isten? Hogy engedi meg mindezt? Nehezen békéltem meg a gondolattal, hogy most így kell mindent elfogadni, így ahogy van. Ezekben az időkben csakis Isten kegyelme tud megtartani bennünket, semmi más. Az ima nem ismer határokat. Az Isten igéjét nem lehet elzárni. Valaki azt mondta: nem nagy hitre, hanem nagy Istenbe való hitre van szükség. És milyen igaza van!

Az egyik nap Jézus szólt hozzám. Judit, Judit, ne vedd magad komolyan! Csak az Úr dolgát vedd komolyan, de a magadét nem. Figyelj rám- mondta Jézus – és így kövess Engem! Vedd le a szemed végre magadról, figyelj rám, indulj el a nyomomban. Gyere és kövess Engem! Judit, Én VAGYOK !.....életed része vagyok. Ott vagyok a munkádban, ott vagyok családodban, ott vagyok a magányodban ... veled vagyok! Ne félj, mert én veled vagyok! Ne a körülményekre figyelj, sem arra mi zajlik a világban. Rám figyelj! Ne vedd le rólam tekintetedet! Kövess!

Gondolataim azóta másképpen, Jézus körül forognak. A szolgálatba tartó utazásaim Vele történnek. Van időm beszélgetni Vele, imádkozni Vele, viccelődni Vele. Vele indulok a betegekhez, megkérdezem tőle mit, hogyan tegyek, mi a véleménye. Jelen van és segit. Már nem a félelmeim irányítanak. Jézus velem van az úton. Szeret. Biztat ne féljek ,, mert többen vannak velünk mint akik ő velük,, 2Kir6:16. A mennyei sereg vesz körül bennünket. Ők harcolnak értünk.

Mi számomra a feltámadás? Jézus feltétel nélküli szeretete. Szeret olyannak amilyen vagyok, botlásaimmal, gyengeségeimmel. Hiszek - és ez elég. Ez ami átformál. Hiszem, hogy ott van velem a viharban. Hiszem, hogy ott van a megtöretett kenyérben. Engedem, hogy megmossa lábamat. Hiszek isteni dicsőséges valóságában. Az Ő puszta jelenléte elég, hogy erőt kapjak, csak a puszta jelenléte. Már nem a részletek a fontosak. Az ünnep számomra most ezért másabb. Engedem, hogy VALÓSÁGOSAN is jelen legyen. Nem szabok meg korlátokat. Nem kötözöm meg a kezét. Puszta jelenlétének örvendezek szívemben.

Idén, szívem legmélyén Jézust tudtam ünnepelni. Ő volt a középpontban. A Szentlélek által valósággá vált a kenyérben, amit magamhoz vettem. Békesség töltötte el szívemet. Jézus él! Sokkal közelebb került hozzám. Életem része lett a templom falain túl. Így tudtam imádkozni azokért is, akikért eddig senki sem imádkozott. Tudtam imádkozni azokért akik megbántottak, megaláztak. Tudtam érezni szívemben a békét, az Ő szeretetét. Láttam mosolyát.

Mert Isten ma is ugyanaz, legfeljebb angyalainak ruhája vagy megjelenési módja változik, ma sincs lehetetlen az Úr számára, ha Ő akar valamit, és mi készek vagyunk hittel elfogadni akaratát. Ám az is lehet hogy olykor a magunk civil módján , de az Ő parancsára valamiféle angyali szolgálatot kell végeznünk, hogy valaki más dicsőíthesse Istent, akinél nincsen lehetetlen.

,,Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” János 20:27

Dr. Dienes Judit

Barót, 2020. április 16.