Elsősorban - Első sorban (1)

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik az első sorban végzik töretlenül a kötelességüket ezekben az ínséges időkben. Ne felejtsünk el imádkozni értük. Alább Bocz Zsuzsanna írása olvasható.

A Dr. Simonffy Sámuel alapítvány házi-beteggondozójaként egy olyan nemes munkát végzek amit imádok. Szeretek embereken segíteni. Mindennapi útmutatóm a Gal 6:2 "Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét".

Ez a mostani helyzet egy kicsit többet követel az ápolótól a betegek irányába, hiszen az idősek, betegek a mostani állapotba félnek, ezért több türelmet és több odafigyelést igényelnek. Úgy kell melléjük álljak, mind fizikailag, mind lelkileg, hogy segítséget tudjak nyújtani. Nemcsak fürdetek, kötözök, hanem most még bevásárlok is. Mivel én természetem szerint nagyon aggódó típus vagyok sajnos a lelkemben sokszor félelem van. Félek a bizonytalanságtól, féltem szeretteimet, féltem betegeimet. Mert nem tudom mitől kell féljek... talán attól, hogy nehogy megfertőzzem családtagjaimat, betegeimet. Védekezem kesztyűvel, maszkkal, fertőtlenítőszer használatával. Erősítem a szervezetemet, "természetes" vitaminokkal, hogy ne legyek beteg.

A nap elején próbálok erős lenni, de este a magam csendességében élem meg a félelmeimet. Nem nézek televíziót, híreket, nem olvasok a vírusról szóló írásokat, de annál inkább prédikációkat, áhítatokat, lélek erősítő igeverseket. Köszönöm a lelkipásztoroknak a sok biztató, bátorító üzenetet.

Stanley Dale misszionáriussal vallom, hogy : "Életem túlságosan drága ahhoz,hogy önmagamra pazaroljam". Az Úrral mindennap újra útra kelek "szolgálni".

Szeretettel, Bocz Zsuzsanna