Baróton reménykedve emlékeztünk

Szeretett Testvéreim, örömmel számolhatok be arról, hogy június 4.-én 17:30-kor hozzávetőleg hatvanan gyűltünk össze a református templom udvarán, hogy a megcsúfolás és szétszaggatás évszázadát lezárva, reménnyel tekintsünk a jövendő irányába.

Ünnepi együttlétünk a 100 esztendőt lezáró harangszó után vette kezdetét. A Szózat eléneklésével a szülőföldhöz való ragaszkodásnak a bizonyossága erősödhetett bennünk, ezt a Jeremiás siralmai könyvének 3. részéből olvasott ige követte. Továbbá, hálaadó, hitünk megerősítésért könyörgő, kitartásra erőt kérő imádság hangzott el ünnepi istentiszteletünkön, amely teljes terjedelmében elolvasható az Erdővidék hetilap 2020. június 5.-i számában, az elmondott változata pedig meghallgatható itt: Emlékező áhítat. Ez után a Mi Atyánk-kal könyörögtünk együtt, amit követett Juhász Gyula "Trianon" című verse, Tordai Zsófia szavalatában, ami ugyanúgy része az emlékező áhítatnak. Áldás és a himnuszaink eléneklése után együttlétünk a székely hadosztály és az első világháborús hősök emlékplakettjeinek a megkoszorúzásával ért véget. Isten gondviselő munkájának, megváltó szeretetének és megszentelő jelenlétének a tudatában éljünk cselekvő hittel, megbocsátó szeretettel, élő reménységgel.

A fényképeket Bocz Gábor készítette.