A Kolozsmonstori kórus látogatása

HÁROMSZÉKI TÁJAKON

Örömmel fogadtuk, sőt vártuk a hírt, hogy végre kimozdulunk a városból. Ezúttal Háromszék, pontosabban Barót volt az úti cél. Persze erre megfelelőképpen fel kellett készülnünk, tehát énekeltünk kiadósan, csiszoltuk, tökéletesítettük a kórusműveket. A sikerről majd a végén szólók.

Az útvonal megválasztása tudatos volt: olyan helyeken járjunk, útban Barót felé, ahol még nem voltunk.

Nos, útra fel, 2019. április 6-án, reggel kényelmes busszal, rokonszenves vezetővel, jó hangulatban indulásra készen, a karvezető néhány hasznos tanácsa után.

Medgyesen álltunk meg először, ahol vázlatos történelmi ismertetőt hallottunk. Ezek szerint a XII. században talán székelyek lakták. 1267-ben szászokat telepítettek, a település 1317-től városi rangot kapott.

1438-ban a törökök dúlták fel. Mátyás király zsoldos tartásra adott engedélyt. 1490 és 1532 között épült fel a várfal. Utána fordulatos történelmi események zajlottak. Például 1576-ban itt, az országgyűlésen, kérték fel a lengyelek Báthori Istvánt királyuknak. Itt választották fejedelemmé 1605-ben Bocskai Istvánt. 1501-ben 6, 1642-ben már 28 céh működött a városban.

Fontos látnivalók: a római katolikus templom, a városfal öt tornya.

Híres szülöttje: Lám Béla, író, gépészmérnök, Csinszka első vőlegénye.

Gazdasági életére jellemző volt a kézműipar, a kereskedelem és a szőlőművelés. Az I. világháború után a földgázkitermelés biztosította a gazdasági fellendülést.

Tettünk egy rövid kitérőt is. Megcsodáltuk Berethalom ősi vártemplomát, erődítményét, ennek tövében fogyasztottuk el elemózsiánkat.

Útba ejtettük Segesvárt is, ahol nem álltunk meg, pár szóban felidéztük Petőfi alakját, halálának körülményeit, szóltunk az Ispánkúti emlékműről és a Haller-kerti turul-madaras emlékműről.

Következő megállónk Kőhalom volt. A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították. Ekkori neve Kezd volt, majd Reps.

Első írásos emlék 1324-ből való, eszerint csupán néhány épületből állt, amelyet falgyűrű övezett. A XVI.-XVII. században tovább épült: többek között a Szalonnás toronnyal és a Szolgák toronnyal bővült, és ekkor fúrtak kutat is.

A belső várban Kőhalom minden lakosa saját kis házzal rendelkezett, ahol veszély esetén meghúzódhatott. Az erődítményt 1691-1699 között tovább korszerűsítették, de így sem képviselt számottevő katonai értéket. A helybeliek ezután is inkább tárolásra használták.

2013-ban kétévi felújítás után megnyitották a nagyközönség előtt a Kőhalmi várat. Ebben gyönyörködhettünk mi is.

Legismertebb szülöttje László Gyula (1910-1998) jeles régész, történész.

Ezek után érkeztünk meg Barótra, Erdővidék központjába. Meleg, baráti fogadtatással jelezték, hogy szívesen várt barátoknak tekintenek minket.

A településről röviden: valószínű honfoglalás kori Barót nemzetségtől kapta nevét. A települést 1224-ben említik először. Romai katolikus temploma a XVI. században épült, az 1658-as tatárdúlás kárt tett benne, 1709-ben a labancok kirabolták, az 1802-es földrengés a templomot is megrongálta. 1848. decemberében Gál Sándor székelyei itt mértek vereséget Heydte császári csapatára. 1968-ban városi rangra emelték. Valamikor lignitbányászatáról volt híres.

Itt született Baróti Szabó Dávid paptanár, költő, műfordító.

Vasárnap ismerkedtünk az új református templommal, ahol istentiszteleten vettünk részt. Énekkarunk szép számú gyülekezet előtt dicsérte az Urat, ezzel emelve az alkalom ünnepélyességét. A kórus szerepléséről a visszajelzések nagyon meggyőzőek voltak. A legszebb elismerést viszont a karvezető részéről kaptuk, aki szerint ilyen szépen eddig nem énekeltünk.

Az ünnepi ebédkor megköszöntük a vendéglátást, a figyelmességet, meghívtuk a gyülekezet kórusát, látogassanak meg minket.

Útban hazafelé a jó hangulat arról vallott, hogy a társaság jól érezte magát, örült az együttlétnek.

A Feleki tetőn két énekkel köszöntöttük kedves városunkat, a megérkezés előtt pedig az Ároni áldás soraival adtunk hálát Istennek azért, amiben az elmúlt két napban részesített.

Miklós Ferenc