KarantÉN?

Gyülekezetünk olyan tagjait kerestem meg az írásra való felkéréssel, akik szívesen beszámolnak arról, hogy kis- vagy nagydiákként hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel, milyen kihívásokkal néznek szembe, és milyen módon sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat. Alább Nagy Zsófia írása olvasható és munkái láthatók.

Én jó körülmények között töltöm a bezártságot, de azért szeretném, ha vége lenne. Nekem nem volt annyira nyomasztó, mert jó, hogy a család többet van együtt, kicsit örülök is, hogy nem kell iskolába menni. Nagyon szomorú vagyok, hogy így ér véget a negyedik osztály. Hiányoznak az osztálytársaim, a tanító néni, tanárok és a többi gyerek is. De az online oktatás is tetszik. Azért mégis jobb volna, ha a Tanci magyarázza el és nem a szülők, mert a tanító néni jobban körülírja, segít ha nem értjük.

Szeretnék kimenni, játszani a barátokkal, többet lennék a nagyszülőknél és dédinél. Többet foglalkoztam a kutyámmal, a rajzolással, a festéssel és az olvasással. Együtt nézzük a vasárnapi istentisztelet, az esti áhítatot és egy új éneket is tanultam, a címe: Az egyháznak a Jézus a fundamentuma. Hiányoznak a templomi istentiszteletek, a Papbácsi és a Papnéni.

“Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41: 10)

(Anyának van egy bibliai idézetes füzete, abban találtam és megtetszett.)

Szemelvények Zsófi munkáiból:

Nagy Zsófia

2020. május