A Szabadság napja és Alsórákos

1848-2019

Hol kezdődött a cím két fogalmának kapcsolata, avagy szövetsége?

Európa népeinek hajnalát jelöli 1848. Utána már minden másképp van. Erdélyország sem kivétel a törvény alól.

Alsórákos a Persány hegység Oltszorosának keskeny kijáratában, a Tepők árnyékában valami egyedinek, különlegesnek a birtokosa. Ez a Szabadságnapja. Egy ide zarándoklónak ez a nap látványosság, érdekes színfolt a mindennapokban. Az alsórákosi embernek olyan ünnep, ami csak az övé, és amit csak megőrzésre kapott a temetőben porló ősöktől. Azt a jobbágyfelszabadítást ünnepli a Kicsi pünkösdnek nevezett napon, melyről 1848-ban, forradalmi vívmányként, későn szerzett tudomást sajátos földrajzi elszigeteltsége miatt. A Szentháromság vasárnapját követő hétfőn hazalátogatott Huszár János lelkész Kolozsvár vidékéről. Ő az örömhírhozó. A Bethlen uradalomban robotoló jobbágyősök úgy érzik, hogy az Úristen most küldte el nekik a szabadító szentlelket. És ott akkor, nincs román, nincs magyar, nincs unitárius és nincs református. Valamennyien a Kövesdombon emelkedő legnagyobb templomba sietnek, hálaadó istentiszteleten vesznek részt. A templom előtt leborulnak a hatalmas szádokfa alá és Isten szabad ege alatt esküt tesznek. Megesküsznek, hogy ezen a talpalatnyi földön, ez a nap szent marad. Ezen a napon szünetel a munka, s a falu népe hálaadó istentiszteleten hajt fejet ősei esküje értelmében. Az ősi szó tisztelete tehát a mi legnagyobb ünnepünk. Erre a napra, ha tehetik és egy mód van rá, hazatérnek az elszármazottak a templomba imádkozni és a temetőbe egy szál virágot vinni.

Szomorúan tapasztaljuk, hogy az eskü egyik kitételét már nem tartják kötelezőnek, szentnek, hagyománynak. Hajdanán ezen a napon zsúfolásig megtelt a templom, sőt sokan be sem fértek a templomba, a templomtér és a templomkert is tele volt, ma már a templom is szellős, sokan hiányoznak a helybeliek közül.

Lassan ez az ünnep is elfakul?

Hol van az a régi eskü, hol vannak a leszármazottak?- Erdély szerte vannak figyelmeztető jelek. Ne engedjük elveszni, ami a miénk, csak a miénk! Nem elég egy maroknyi lelkes ember hozzáállása, odaadása, akik igyekeznek őrizni és megtartani az ünnep magvát. Ez az ünnep az alsórákosiaké, tegyünk róla, hogy az is maradjon!

A helyi református templomba a hálaadó istentisztelet 11 órától kezdődött. A templomba igyekezőket a templomtéren a csíkkozmási Tuzson János fúvószenekar köszöntötte, Köllő Ferenc Bartók Béla és Rónay Antal díjas karnagy vezetésével.

Igét hirdetett Miklósi Mátyás Csaba, a Brassói Református Egyházmegye esperese, erzsébetvárosi lelkipásztor.

Az ünnepélyen beszédet mondott: - Percze László, Magyarország Csíkszeredai kozulátusának konzula

-Kovács Attila, Brassó meggye RMDSZ elnöke

Az ünnepélyen szolgálatot teljesített:

-az Alsórákosi Református Vegyeskar

-László Helga, a csíkszeredai Nagy István zeneművészeti középiskola tanulója, aki fuvolán előadta Anton Gisler: A felkelő nap háza

-a baróti Zathureczky Gyula Református Énekkar, Aczél Zsuzsanna karnagy vezetésével

-Bodó Istváv trombitán előadta Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt c. művet, orgonán kísérte Köllő Ferenc

-Szavalt Antal Mátyás (ismeretlen vers, a 94 éves volt világháborús rákosi gyermektúsz dédnagymama tanította)

-az Alsórákosi Református ifjúsági Zenekar, Vetési Nándor vezetésével

-Dajka Mihály tárogatón játszott

-a kovásznai Pastorala Kamarakórus, Szántó Kinga karnagy vezetésével

Hegyessy Ildikó-presbiter

Csákány Antal László - lelkipásztor